A népegészségügy időszerű kérdései '91 [antikvár]

A magyar lakosság egészségi állapotának alakulásában az utóbbi negyed század során - nemzetközi és hazai összehasonlításban egyaránt - rendkívül kedvezőtlen tendenciák érvényesültek és érvényesülnek jelenleg is. A népesség aggasztó egészségi állapota túlnyomóan a tömegesen elterjedt, nem fertőző, degeneratív betegségeknek, baleseteknek és önsértéseknek, valamint az olyan szomatikus, pszichés és szociális állapotoknak és azok idő előtti következményeinek tulajdonítható, amelyek hátterében igen gyakran - a klasszikus, individuális, kuratív orvoslás, valamint a tradicionális közegészségügy és járványügy gondolkodásmódjával, módszereivel és eszközrendszerével alig megközelíthető, eredményesen meg nem oldható - új tipusú okok, kockázati tényezők és egyéb problémák sora is rejlik. A lakosság egészségi állapotának romlását jelző tendenciák megállításához és visszafordításához nemcsak a természeti-társadalmi-gazdasági környezetnek az egészségügy hatókörét messze meghaladó, gyökeres megváltoztatása szükséges, hanem a népegészségügyi tevékenységet is - az eddigi értékeket megőrizve - új alapokra kell helyezni. Ennek kiindulópontja az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény lehet. A fejlett ipari országok tapasztalatai tükrében, a népegészségügyi tevékenységet hazánkban is - a prioritások tudományosan megalapozott "karbantartásával" - folyamatosan a népesség egészségi állapotából eredő, valós szükségletekkel kell összhangba hozni. Ezt szolgálandó kezdeményeztük Debrecenben, hogy a népegészségügy aktuális problémáit az elméleti és gyakorlati szakemberek együttesen, évről-évre vitassák meg A népegészségügy időszerű kérdései című tudományos-továbbképző konferencia-sorozat keretében. A Literatura Medica kiadó pedig volt szives vállalni a konferenciák szélesebb érdeklődésre számító előadásait kötetekbe gyűjtve kiadni és ezáltal szélesebb kör számára is hozzáférhetővé tenni.