A lélegeztetés elmélete és gyakorlata [antikvár]

Előszó A gépi lélegeztetés - az új respirátor technológiák és a különböző lélegeztetési módok nagy száma miatt -komplex terápiás eljárássá fejlődött, és az intenzív medicina egyik meghatározó szakterülete lett. Ennek is köszönhető, hog}' a légzési elégtelenség kezelésében az elmiilt 1-2 évtized igen jelentős eredményt hozott. A nemzetközi fejlődést a hazai viszonyaink sajnos nem követték megfelelő ütemben. Az ehnúlt években a fejlődésnek bizonyos jelei mutatkoztak, de összességében azt lehet mondani, hogy a respiratiós kezelés az intenzív terápiás beavatkozások közül még ma is „mostoha gyermek". Hazai gépeink számszerinti vonatkozásban az igényeknek csak egy részét fedezik, ráadásul ezek egy jelentős része is korszerűtlen és elöregedett. Respiratiós terápiával foglalkozó nagyobb összefoglalás 1963-ban (Boda-Murányi: Respirációs therápia) és 1990-ben (Pénzes I.-Bede A.: Heveny légzési elégtelenség. Medicina) jelent meg Magyarországon. Jelen könyvünket hiánypótlásra szántuk. Célunk, hogy a könyvben átfogó képet adjunk a gépi lélegeztetés és légzéstámogatás biztos fiziológiai és klinikai vizsgálatokon alapuló ehnéletérői és gyakorlatáról, ezek intenzív medicinában való differenciált használatáról. Ehhez a tudományos irodalom aktuális ismeretei mellett az intenzív medicinában tevékenykedő kollégák és saját, több mint 30 éves ezen szakterületen szerzett tapasztalatom ad erkölcsi alapot. A könyv szisztémásán vezeti be az olvasót az intenzív ellátásra szoruló betegek gépi lélegeztetésébe és légzéstámogatásába, könnyen érthetően, az anatómiai, fiziológiai és patofiziológiai alapokból kiindulva meggyőzően „bemutatja" a megkívánt technikai-eszközös-személyi „felkészültséget", mely lehetővé teszi az intenzív osztályon a lélegeztetés gyakorlatát. A légzési elégtelenséghez vezető fontosabb kórképek (ABJ)S, pneumonia, tüdőembolia, posztoperatív légzési elégtelenség, mellkasi sérülések, terhességhez kapcsolt acut légzési elégtelenség, COPD, súlyos asthma bronchiale) során szükséges teendők szintén részletesen ismertetésre kerülnek. A speciális lélegeztetési feladatokon túl a csecsemő- és gyermekkori légzéstámogatás és lélegeztetés jellemzőit is taglalja a könyv. A lélegeztetésről történő leszoktatás, a lélegeztetés alatti szövődmények tárgyalása után két nagyon lényeges fejezet következik, mely a lélegeztetett betegek fizioterápiájáról és ápolásáról szól. A jövő szempontjából is jelentós az otthoni légzéstámogatás-lélegeztetés lehetőségeit, feltételeit összefoglaló fejezet. Legutoljára összegezzük a lélegeztetés etikai, jogi és gazdasági vonatkozásait. A könyvet mindazon orvosoknak ajánljuk, akik intenzív beteget kezelnek, legyen az aneszteziológus, sebész, idegsebész, traumatológus, belgyógyász, neurológus, gyermekgyógyász, pulmonológus. Az otthoni légzéstámogatás jobb megismerése céljából családorvosok is haszonnal forgathatják. Az orvos feUiasználókon túl a különböző intenzív osztályokon és műtőkben dolgozó szakdolgozóknak is nagy segítséget jelentliet munkájuk során. A könyv elkészítésében közreműködőknek ezúton is köszönetet mondunk. Budapest, 2004 márciusa Lh\ Pénzes István LI