A háziorvos orvos-beteg és orvos-laikus találkozásainak elméleti kérdéseiről [antikvár]

ELŐSZÓ Az 1980-as évek elejétől egyre gyakrabban jelennek meg tanulmányok és könyvreferátumok az orvos-beteg viszonyról. Ezek a közlemények a túlzottan organikus szemléletű orvosi gondolkodás helyett a teljes ember szemlélését javasolják. Ennek igényét a túlspecializálódás, az orvoslás fokozatos személytelenedése keltette föl. Fejlődött az orvosi szociológia, intézményesült a magatartástudomány oktatása (hazánkban 1991-93 között) és az orvosképzésben nagyobb szerepet kapott az orvosi pszichológia. Első közleményem Az orvos-beteg találkozás elméleti kérdéseiről 1987-ben jelent meg a Afecíícus Universalis hasábjain. Munkám az „orvos-be-teg találkozás" kifejezést a magyar szakirodalomban elsőként emelte az „orvos-betegviszony" fölé, hangsúlyozva, hogy a találkozásban a szembekerülés szcenikája (jelenete) - akár első alkalommal történik, akár ismételten -személyek és egyben attitűdök találkozása, illetve jelenete, ami nem múlik el emlékanyag nélkül, tehát a találkozás célját és minden későbbi történés értelmét sorsdöntőén meghatározza. Az orvos-beteg találkozás elméletének részletes kidolgozása közvetlenül elvezet az egészségügy jobbításának eszközeihez az oktatás, a gyógyítás és a megelőzés társadalmi megszervezése területén. Dr. Morvay Frigyes