A Czeizel ügy [antikvár]

A SZERZő ÍGY JELLEMZI KÖNYVÉT: Nem szeretem ezt a művemet. Pedig amikor könyvet írok, viszonyunk az apa és a fiú kapcsolatához hasonlítható. A megfogant ötlet "kihordását" gondosan előkészítem és még a gépelés "vajúdását" is kedvelem, mivel fontosnak tartom tapasztalataim és üzeneteim közzétételét. Természetesen büszke is szeretnék lenni "fiamra" - szellemi produktumomra. E könyvem életem hét és fél éves kálváriáját mutatja be, amit jobb lenne elfelejteni. Mégis erre képtelen vagyok. Talán lelki megpróbáltatásom "kibeszélése" segítheti öngyógyításom. Fontosabb ennél e rémtörténet hiteles ábrázolása, hiszen még most is oly korban élünk, amikor emberek élvezetet találnak mások tönkretételében. Ugyanakkor sokan álltak, sőt kiálltak mellettem - könyvemet elsősorban nekik ajánlom, köszönettel. De még a velem rokonszenvezők körében is érzékeltem, igazából nem is fogták fel, hogy mi történt. A végig soha nem mondható magyarázkodásaim és az engem likvidálni akarók rágalmai között nehéz volt eligazodni. Úgy érzem, hogy ez az orvosi elsősegélyként induló, majd bűnüggyé fajult história csakis személyiségem és pályafutásom tükrében, meg ellenségeim indulatainak és motivációiak ismeretében érthető meg. Szeretném tárgyilagosan ábrázolni önmagam és meghurcoltatásom, noha tudom, hogy mindenki szubjektív. Különbözőképpen látjuk és értelmezzük ezért a világot és annak eseményeit, különösen súlyos és személyes sérelmeinket. Éppen emiatt igyekeztem mondanivalómat dokumentumokra alapozni. A lektorokon túl számos ismerősömet is megkértem a kézirat elolvasására és véleményezésére. Hálás vagyok tanácsaikért és önzetlen segítségükért. Kálváriám végén elmaradt a megfeszíttetés, de azért sikerült a magyar egészségügy érdekében végzett életművem befejezését megakadályozni, nevemet besározni, lelkileg megsebezni, bár meg nem törni. Büszke vagyok arra, hogy a nyílt örökbeadást népszerűsítő orvosi elsősegély programunknak köszönhetően hetven - közöttük 31 roma - magzat-újszülött, és talán néhány terhes anya életét sikerült megmentenünk.