Régi szavak szótára [antikvár]

Eleink mindennap használt nyelvének kis alapköveit, közönséges, hétköznapi szavait tartalmazza ez a könyv, melyeket annak idején senkinek eszébe sem jutott volna szótárba szedegetni s jelentésüket taglalni (hacsak valamelyik idegen nyelvre való átfordítás kedvéért nem), annyira ismerte, használta őket mindenki, ki szép anyanyelvünket minden nehézség nélkül könnyedén vette ajkára nagyjából 3-4 éves kora óta. A szavak összeválogatásakor nem nyúltunk vissza 150 évvel korábbra, csak azokat szedegettük össze, amelyek még - legalábbis az idősebb generációk fejében - lappangva léteznek, elő-előkerülnek, klasszikus olvasmányélményeink alapján is, tehát azokat, melyek élő nyelvünk peremén jóízű csengésükkel, ódon hangulatukkal olykor még elhangzanak, szüleink beszédéből megütik fülünket, vagy Krúdy, Bródy, Móricz egy-egy szép régi novellája olvastán szemünkbe ötlenek, s a szövegkörnyezetből gyakran még azt is tudjuk, vagy legalábbis érezni véljük, mit jelentenek. De pár nap csupán, vagy egy-két év s majd ezek is eltűnnek, semmivé lesznek a nyelvnek az élet fergeteges változását követő felejtést és szókincs-gyarapodást szabályzó iramában. Ahogyan nyelvtörténész professzornak kellene már lennie annak, aki mondjuk a kuruc időkből érkező kedves távoli rokonnal szót tudna érteni... Az irodalom ma még sokat közvetít, a 20. század derekáig alkotó klasszikusok műveiben, verseiben, s még talán a tájnyelvi szigetek, zárványok az ország egyik-másik szegletében, de ami a tájnyelveket illeti, ha csak gyorsan papírra nem vetik őket, már nem sokáig őrizhetik régi szép nyelvi kincseinket, hiszen az uniformizáló városi általános és átlagos szókincs a tucatnyi tévécsatorna hatékonyságával mindent, ami sajátos, egyéni, jellegzetes egybedarál. Ez ellen nincs mit tenni, ez a modern élet rendje, a haladás, például az ismeret és információáramlás hatalmasra duzzadt és éltető, termékenyítő világfolyamának az ára... De azért legalább magánhasználatra, megőrizni pár ezer még itt lélegző régi kifejezésünket, hobbinak sem haszontalan, például úgy, hogy lekapjuk ezt a kis szótárat a polcról, mondjuk Jókai valamely szép meséjének egy furcsa, sokat sejtető szavának jelentése után szaladva...