Stílustan [antikvár]

BEVEZETŐ Jegyzetünk írásában az oktatási reform elvei vezettek bennünket. Különösen az iskola és az élet kapcsolatára ügyeltünk. Az iskola jelenti a nyelvtajitanítást,. az élet pedig anyanyelvünknek mindennapos, szinte állandó használatát. Összekapcsolásukat, egymáshoz közelítésüket pedig úgy értjük, hogy az általános iskola nyelvtanórái nemcsak a grammatikai szabályok hibátlan megtanítására, sokszor mechanikus, értelem nélküli emlézésére valók, hanem olyan ismeretek és készségek nyújtására, amelyekből kibontakozhat az "életbe" kerülő felnőtt nemzedékek magas színvonalú anyanyelvi kultúrája. Többen és többs^r leszögezték azt a tényt, hogy az igényes nyelvhasználat kifejlesztésének leghivatottabb helye, intézménye az iskola. Ámde az iskola is csak akkor képes ellátni e megtisztelő feladatot, ha jól felkészült, nyelvileg is művelt tanárai vannak. A magyar szakos tanárok pedig követendő példát nyújtanak az anyanyelv helyes és igényes használatára. Ilyen magyar szakos tanárok képzéséhez kívánunk hozzájárulni jegyzatünk-kel. Nem elégedhetünk meg az elméleti nyelvtudomány - főiskolán főként a> leíró magyar nyelvtan - tanulmányozásával. Mindent el kell követnünk, hogy az elméleti ismereteket aprópénzre váltsuk a gyakorlatban. Ez a rendeltetése az alkalmazott nyelvtudomány ágazatainak, vagyis a stílustannak. Jegyzetünk rendszeréről, fölépítéséről az első fejezet tájékoztat. Itt csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy az egész anyag fejezetenként is elméleti és gyakorlati részre különül. A részletesebb módszertani tájékoztatás igénye nélkül hadd szóljunk röviden mindkettőről l Az elmélet nem előadásra szánt anyag. A négy félév heti egy órája erre aligha elég. Inkább otthoni tanulmányozásra való tájékoztatás, amelynek alapján a hallgatók alaposan fölkészülhetnek az órákra. Az elmélet szolgáltatja a bizonyító érveket, amikor az órán dönteni kell a jó vagy a rossz kérdésében. Az elméleti fejezetek kidolgozásában nem törekedtünk teljességre. Hasznosabbnak látszott a helyes nyelvi formák és a nyelvrositás tényeinek tárgyalásában is a főbb típusok megr^adása. Ezzel analógiás alapokat kívántunk teremteni a nyelvi rendszer-hálózat végtelenül változatos és gazdag világában való eligazodásra. S talán ez az eljárás korlátozza a legkevésbé a beszélő embert, akinek egyénisége gazdag érzelem- és gondolatvilága mégis csak számottevően befolyásolja a kategóriákba rendezett nyelvi elemek fölhasználását. Az elmélet elsajátítására épül a gyakorlatok eredményes elvégzése. Össze-"' állításukban a fokozatosság elvét igyekeztünk érvényesíteni. Vannak olyan gyakorlatok, amelyeknek csak az a szerepük, hogy a követendő stílust szemléltes- - 3 -