Nyelv és stílus [antikvár]

Táblái kopottasak.
"Nyelvesztétika" címen 1920 előtt több tudományos cikk látott magyar nyelven napvilágot (vö. Kulcsár Gyula, Nyelvőr, 1914, 109 stb.) anélkül, hogy a nyelvnek mint esztétikai jelenségnek kérdése tisztázást nyert volna. Sőt, azt lehet mondani, hogy Rubinyi Mózes kezdeményező cikke óta (Nyelvesztétika, Beöthy-Album, 1908) a "nyelvesztétika" szó a magyar tudományosságban bizonyos fokig diszkreditálva volt. Az eddig nálunk végzett kutatásokban és stilisztikai értekezésekben sok értékes anyag és megfigyelés gyűlt össze, de az adatok a stilisztikai kuriózumokból nem emelkedtek tudománnyá, mert hiányzott belőlük a cél fölismerése, a kutatás tudatos módszere és végül a rendszer, amelynek kereteiben az adatokból tudományos eredményeket lehet fölépíteni. Ez volt a hibája annak a két kitűnő német nyelvesztétikának is, amelyet Gerber (Die Sprache als Kunst, 1871) és O. Weise (Ästhetik der deutschen Sprache, 1915) írtak, míg francia részről R. de Gourmont nyelvesztétikája (Esthétique de la langue francaise, 1905) nem egyéb érdekes, de dilettáns tapogatózásnál