Szóképzés [antikvár]

Szóképzés 1. Beveze-tés: 1. A szőképzée helye a azőalko-táe mőd.lal között. Amint tudjuk a szőalkotás, vagyis a nyel-vben meglevő elemek segitségével való uj szó létrehozása a szókinca-gyarapitásának egyik leglényegesebb formája, A szóalkotás több lehetősége A^pzés, öae-szetétel, elvonás, szővegyités, hangrendi átcsapás stb./ közül a szóképzés kétségtelenül -a legjelentősebb és legősibb módok közé tartozik. Ezt a megállapitást igazolja a származékazavak nagy száma nemcsak a mai magyar nyelvben, hanem nyelvünk történeti /adatokkal támogatott/ és történet előtti /összehaaonlitó nyelvtudomány vizsgálódásai és későbbi adatok alapján kikövetkeztetett/ állapotában is. 2. A képzők keletkezése A képzők keletkezésének jelenleg három fő módját tartja számon a nyelvtudomány, bár szórványosan más lehetőség /szabálytalan képzés, játszi képzés/ is megállapítható. A három mód egymással keveredve is hozhat létre uj képzőket. a/ A képzők keletkezésének igen régen ismert módja az u.n. af^glutináoió vagy összetétel. E szerint egyes képzők /s általában suffixumok, tehát ragok is/ olyan önálló szavakból váltak formansok-ká, amelyek szóösszetételekben rendszerint utótagként szerepeltek, majd elvesztve önálló jelentésüket jelentésmódositó /vagy viszonyító/ elemekké alakultak. Az agglutinációs elmélet kifejtője BOPP FERENC, az indoeurópai nyelvek suffixumain szemléltette a formánsok keletkezésének ezt a módját. Uj megállapításokat fűzött az agglutinációs elmélethez HEBMANN PAUL, aki három feltételt tart szükségesnek a szóösszetétel utótagjának suffixummá fejlődése számára: 1. a világos, élő alapszóhoz kell hozzátapadnia, 2. minél több ösz-szetételben kell utótagként jelentkeznie, 3. elvont jelentésűnek kell lennie a suffixummá váló tagnak. Hermann Paul megállspitásait a tények néhány ponton megcáfolják: 1. Nem mindig az utótag válik suffixummá, megtörténik, hogy az összetétel előtagja veszti el önálló jelentését s praefixumként tapad az utótaghoz /l. pl. magyar igekötők/. 2. Gyakori eset, hogy konkrét jelentésű azó alakul agglutinációs uton suffixummá, vö. pl. magyar szer 'sor rend*. /Vö. BÁHCZI: Egyet, jegyzet./ Agglutináció utján keletkezett affixumokat minden nyelvben találunk. Helytelen volt azonban az az elgondolás, mely szerint a 557o9o6 - 3 -