Mondolat [antikvár]

ÉDES ANGYALNÉM! M ONDOLA TOMA T, mellyet a' Közöny* ujj súgok olly magosra dicsértek fel, 'j a" miről köztünk is volt már ay beszélgetés'' beszédje, a' minapsdg elígért szóm szerént imé Szép-néfégedneh felajánlom; külmikepségét olly idomra szabván , hogy dolgozáserszénykédbe is belé illjen. Kellemid, mellyeket kikészítésül kaptál, hiszelékennyé tesznek , hogy előtted koránt sem úgy nézek ki, mint ha feltétemnek személlytzim , vagy sajátkeresés lett vólna rugáftolla. Oh nem ! nem vagyok olly pulyátska — nem akarok nyelvemmel tőzsér- VEZÉRSZÓ. CtYAKRAN szenelőm mellett téptem baju* szómat, 's mintegy az álom' bódult kórjait látni kénszeríttetvén, szemeimet két izmos ököllel dörgölém. Gyakran eggy agtölgy lábánál térdemre bukva le , olvasám a' szent Honiérnak Könyveiben Lyturgiám' Szakát : 's majd legforróbb Képzeményim is megfagytak ; majd Lelkem magasabb erőkkel dagadozván , bátorító felfejtődzetek kisztettek , 's — kedvem jött fellépni a' pállya* futói közzé : ne hogy múlékony nevemet felejtésbejutás leplezze, *s tétlen renyheségemért még salápol-. Va fogjon valaha a' gyalázat járomfája alá hajtani. Gyaknn é'.etfekvésemnek előtudásával kedvszeszszenésem ellensúlyban ?llván, sőt