Magyar nyelvi munkafüzet I. [antikvár]

Részlet: SZÓTANIGYAKORLATOK „A nyelvet, amely eleven, folyton változó és fejlődő folyamat, sohasem lehet véglegesen rendbe hozni, kisöpörni és fényesre kefélni, de annyit igenis elérhetünk, hogy az öntudat résen álljon, és csöndben, rejtetten munkálkodjék." (Kosztolányi Dezső) 1. Melyik az a magyar szó, amelynek jelentését, jellemző fogalmi jegyeit a Magyar értelmező kéziszótár a következőképpen határozza meg? a) „Csukott szájjal, lehetőleg feltűnés nélkül, magában befelé nevet, rendszerint káröröm, csiklandós jóérzés, pajkos ingerkedés kifejezéséül." b) „Nehezék kútgém végén. —- Állat, különösen kutya nyakába akasztott, az állatot futásában akadályozó fadarab. — Teher, terhes valami vagy valaki számára." c) „Kutyát vagy más állatot támadásra, harapásra biztat. Ellenséges viselkedésre, támadásra ingerel." 2. Adjuk meg az értelmező szótáréhoz hasonló meghatározással (esetleg annak segítségével) a következő szavak pontos jelentését, jellemző tulajdonságait! csattan: