Feladatbank 1. [antikvár]

Küszöbi „ a nyelvre vonatkozó ismeretanyag nem átadandó a tanulóknak, hanem kibontandó belőlük." (Szende Aladár: Anyanyelvünk a középiskolában. Budapest, 1972.102.) Többszöri módosítás után a 2009/2010-es tanév elejétől lépett életbe az az V-VIII. osztály számára készült magyar nyelv és irodalom tanterv, amelyet csak a következő, 2017/2018-as tanévtől vált fel egy új. Már ez a 2009-es tanterv is deklaráltan funkcionális szemléletű, és a szövegértés-szövegalkotás kompetenciaterületre fókuszál, hangsúlyozva, hogy „a nyelvi tartalmak, a nyelvtani ismeretek nem öncélúak, hanem funkcionális és gyakorlati szerepük van abban, hogy a helyzetnek megfelelő, hatékony nyelvi közlés valósuljon meg." Hogy ez mégsem jelentette - nemhogy varázsütésre, de közel egy évtized alatt sem - az ismeretközpontú nyelvtantanítástól való elmozdulást, annak az oka részben magában a tantervben kereshető. Ha ugyanis a 2009-es tantervet az implikált szaktudományok közül a nyelvtudomány felől vesszük szemügyre, első látásra megdöbbentő annak korszerűtlensége. A tanterv - az azt értelmező segédlet híján - úgy tűnhet, hogy szaktudományi perspektívából nézve gyakorlatilag aláássa a hitelességét annak a szemléleti váltásnak, amit a módszertani alapvetésében megelőlegez, azáltal, hogy ugyanazt a „művi" kategóriákból építkező „álrend-szert" mutatja fel, amelyet évtizedek óta változatlan formában ismerünk az iskolai oktatási gyakorlatból. Ez az impressziónk részben abból fakad, hogy a tantervi rendszerezésben megkerülhetetlen néhány olyan terminus használata (szófajelnevezések, osztályozási szempontok megnevezése stb.), amelyek könnyen aktiválhatják azt a „nyelvtant letanító" gyakorlatot, amelynek a hagyománya a hazai oktatásban is hosszú évtizedekre^^ nyúlik vissza. A tantervi ' Ezt a részt Előszónak kellett volna nevezni, de az előszót a legtöbb olvasó átugoqa, mi pedig szerettük volna, ha senki nem fut át efelett, ezért tettünk ide egy botlasztó címet. Az előszóból minden szót megspóroltunk, amit meg lehetett. Ami maradt, az a szükséges minimum. Enélkül a feladatbank használatát csak saját felelősségére ajánljuk minden olvasónak. 2 Igazságtalan lenne persze mindent kizárólag az oktatás nyakába varrni, hiszen a magyar nyelvészetben az egymást váltó vagy egymással versengő nyelvelméletek és nyelvtudományi iskolák prioritásai közé jellemzően nem tartozik az iskolai oktatásra fordíthatóság kérdése, bár az 1970-es évektől minden évtizedre jut legalább egy paradigmaváltó reformkísérlet. (L. 1970-es években az MTA Nyelvtudományi Intézetének keretében működő. Szépe György vezetette Fiatal Nyelvészek Munkaközösségének munkaanyapit; a 80-as évek Bánréti-programját és munkatankönyveit; a 90-es évek funkcionális-kognitív nyelvészeti irányzatához tartozó, Tolcsvai Nagy Gábor nevével fémjelzett tananyagokat; vagy minden idők legnagyobb oktatási programcsomag vállalkozásaként a 2004-2008 között fejlesztett SuliNova (később Educatio Kht.) programcsomagot Arató László és Kálmán László szakmai vezetésével.)