"Szép szónak nem szegik szárnyát" [antikvár]

ELOSZO /\ címnek kölcsönvett, Pázmány Pétertől idézett közmondást akár jeligének is tekinthetjük beszédfejlesztő munkánk során. A szép szó, melynek egyik jellemzője a kellemesen tiszta hangzás, gyakrabban eléri célját, mint a torz és pontatlan artikulációjú, fakó színű, monoton közlés. A szó hitelét a hang adja meg. Bár a beszéd, amely agyunk biológiai felépítésének terméke, szinte spontán módon, minden tudatos erőfeszítés vagy formális tanítás nélkül fejlődik kí a gyermekben, ez azonban nem jelenti, hogy akár a személyiséget, akár a beszédkörnyezetet mellőzhetnénk a beszédtanulás során. A beszélés folyamatában jelen van az egész ember, összes sajátosságával, lelki habitusával, vérmérsékletével stb. együtt. Az ember személyiségének sajátos vonásait beszédmódjával, hangképzésével éppúgy kifejezi, mint stílusával, szóhasználatával, a beszéd ugyanis olyan kifejező tevékenység, amelyben a lelki tartalom külső jelekben (a beszédhangok sorozatában), a környezet számára is érzékelhető módon van jelen. Kodály Zoltán írja: „ Van a gégétekben olyan hangszer, hogy szebben szól a világ minden hegedűjénél, csak legyen aki megszólaltassa" (idézi Eősze László: Kodály Zoltán életének krónikája. Budapest, 1977, ' 127). Még a legkiválóbb zongorista sem képes eljátszani egy darabot, ha a zongora nincs felhangolva, vagy ha csak egyetlen billentyű van rajta. Beszédszerveink, mint egy hangszer tartozékai, akkor válhatnak a hatékony közlés eszközeivé, ha „üzemképesek", s ha „technikailag" alkalmasak a sokszínű közlésre. ' Mindezeket azért bocsátottuk előre, hogy hangsúlyozzuk: minden olyan törekvés, amely a beszéd javítására, finomítására, csiszolására irányul, csak a személyiség jellemzőinek, testi-lelki felépítésének fígye- í lembevételével valósulhat meg. Óvakodjunk tehát mindenfajta lélekte- | len beszédtecnikaí gyakorlatoztatástól. t Hogy mekkora része van a környezetnek, a helyes beszédpéldának a szeplőtlen beszéd kifejlődésében, találóan fogalmazta meg Hevesi Sándor: Az előadás művészete c. könyvében, amikor azt írta, leginkább szépen beszélő dajkákra van szükség, hogy az emberek ajkán a szó tökéletesen hangozzék. Ne feledkezzünk meg munkánk során arról a klasszikus intelemről: Hosszú az út tanácson, rövid a hatékony példán keresztül.