Nyelv és élet [antikvár]

A magyar nyelvművelésnek nagy és szép multja van. A nyelvújítás óta, melyhez hasonló arányú mozgalmat más nép történetében nem ismerünk, hosszú a sora azoknak, akik nyelvünk szebbé, jobbá, tisztábbá tétele érdekében fogtak tollat. Imre Sándortól, Thewrewk Emiltől Szarvas Gáborig és Simonyi Zsigmondig, majd Halász Gyuláig és Kosztolányi Dezsőig egész kis könyvtárra szaporodott a nyelvművelő írás, ezernyi kisebb cikket nem is számítva. A "Magyarosan" című folyóirat rövid fönnállása alatt egyre szaporodó példányszámmal elégítette ki a közönség fokozódó érdeklődését. A háború éveiben azután Pintér Jenő kezében e mozgalom - túlzásai miatt - némileg hitelét vesztette. 1944 pestisszerű nyelvrontása ellen nem volt védelem. A felszabadulás után egyesek gyanakodva tekintettek a nyelvművelésre, reakciósnak, sovinisztának bélyegezték. Déry Tibor felszólalása 1946-ban nagyrészt ezért maradt visszhang nélkül. Évekig nem olvastunk nyelvművelő cikket. A hosszú szünet meghozta nem kívánt gyümölcsét: nyelvünk kertjében gyomlálás híján mód nélkül elszaporodott a dudva. Sztálin nyelvtudományi cikkei új távlatokat nyitottak a nyelvművelésnek is. A nyelvművelő mozgalom új erővel kelt életre.