Magyar helyesírás [antikvár]

"Szólj, s megmondom, ki vagy" - mondta a nyelvújító Kazinczy Ferenc a XIX. század elején. Ma úgy változtathatnánk át e szólást: "Írj, s megmondom ki vagy." A verbális kommunikáció egyre jobban háttérbe szorul, s előtérbe lép az írásbeli érintkezés. Sajnos a rohanó életmód ezt az érintkezési módot is megcsonkítja, hiszen ha egy sms-t írunk, akkor az is számít, hány karakterben tudjuk kifejezni mondanivalónkat. Ez gyakran nyelvi szörnyszülötteket eredményez, s tapasztalataim szerint nem marad meg az sms-, illetve az msn-küldés berkein belül, hanem átterjed egyéb írásbeli megnyilatkozásainkra is. Hogy mi köze a nyelvi szörnyszülöttnek a helyesíráshoz? A válasz egyszerű. Ezek a rövidítések rendkívül rontják a magyar társadalom, s főként a fiatalság helyesírási kézségét. Már észre sem veszik, ha betűket spórolnak meg egy dolgozatban, egy verselemzésben. S itt kerül előtérbe a fent említett, megmásított szólás. Egy ember műveltségéről nagyon sokat árul el az, hogy milyen az írása, s főként a helyesírása. Nem véletlen, hogy egyre több munkahelyen kézzel írott önéletrajzot kell benyújtani, ha valaki munkára jelentkezik.