Jelentésszerkezetek interpretációs megközelítése [antikvár]

Előszó ELŐSZÓ Az a megközelítésmód, amellyel e könyvben egy jelentésszerkezetet vizsgálok, elsősorban nyelvészeti jellegű. E sajátossága magától értetődik, hiszen az előzmények kifejezetten nyelvészetiek; előbb magyar újsághíranyagon (Békési 1982.), majd 20. századi magyar esszérészletek tanulságaiként (Békési 1986.) tártam fel s írtam le azt az ellentétfajtát, amelyet a jelen munkában közelebbről vizsgálok meg. Mivel azonban e közelebbi vizsgálat szemantikai-programatikai szempontokat érvényesít, elkerülhetetlen a találkozás a gondolkodáslélektannal, egyes mesterségesintelligencia-vizsgálatokkal; vagyis általában olyan tudományterületekkel, amelyek a 'tudat', a 'tudatosság' természetes megjelenési formáiban (ezekben, ezek mögött) információhordozó/információfeldolgozó rendszert feltételeznek és kutatnak (Jackendoff 1989. 3.). Ez a könyv akadémiai doktori értekezésnek készült; 1991 szeptemberében nyújtottam be az MTA Minősítő Bizottságához, s 1992 decemberében védtem meg. Mivel opponenseimnek, bánréti Zoltánnak, é. KiSS Katalinnak és Petőfi S. Jánosnak írásbeli véleményét már korábban megkaptam, alkalmam nyílt, hogy a bennük szóvá tett hibás vagy nem eléggé meggyőző példákat kijavítsam, illetőleg a kéziratból kihagyjam. E javítások után sem akarok azonban olyan benyomást kelteni az olvasókban, mintha az a problematika, amelyet munkámban tárgyalok, illetőleg az a mód, ahogyan tárgyalom, egyedülállóan helyes és hibátlan volna. Iránya, problémakezelése s példaelemzéseinek többsége - remélhetőleg -a felgyorsult szövegkutatásokban is maradandó lesz; alkalmazása során azonban - elsősorban felsőoktatási, tanárképzési műhelyekben - érdemes lehet a példák másként interpretálásának szempontjait keresni. Ha ez sikerül, nem(csak) elmarasztalása lesz e könyvenek, hanem értelme is. Humán viszonyok közt ritka az olyan konstelláció (tényállás vagy tényállás leírása), amelynek csupán egy érvényes interpretációja vohia. Itt az előszó zárásaként van alkalmam köszönetet mondani azoknak, akik törekvéseimben segítségemre voltak. Különösen sok köszönettel tartozom DEME Lászlónak és PETŐFI S. Jánosnak, akik e vállalkozás más-más szakaszaiban, de a tudomány iránti azonos önzetlenséggel, munkával és jó szóval álltak mellettem. Hálával tartozom fölnevelő intézményemnek, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolának, ottani barátaimnak és munkatársaimnak, közöttük is különösen LENGYEL Sándoménak, kéziratom gondozójának; s köszönöm a Pedagógus Szakma Megújítása Projeköiek a könyv megjelentetéséhez nyújtott támogatást. Szeged, 1992 decemberében B. L