Gyorsírás könyv II. [antikvár]

AZ IRODAI GYORSÍRÁS. A fogalmazási gyorsírásban megtanultuk, hogyan keli a szavakat a gyorsírás betűjeleivel és jelölésmódjaival leírni (jelöléstan). Ezzel párhuzamosan megtanultuk a leggyakoribb szók, ragok és képzők rövidítéseit, s láttuk azt is, hogyan készültek ezek a rövidítések. A fogalmazási írásban tanult jelölésmódokkal és az ott tanult rövidítések alkalmazásával percenként mintegy 100—120 szótagos írássebességet érhetünk el, ami már nagy időmegtakarítást jelent, ha saját fogalmazványainkat fogalmazási gyorsírással írjuk. Az irodai gyakorlatban azonban ez a sebesség nem elegendő. A gondos, nyugodt diktáló is átlagosan 150—180 szótagos sebességgel beszél, de sokszor a 200 szótagos sebességet is eléri. Az ilyen diktátum leírására a fogalmazási gyorsírás nem elegendő. Ehhez már a gyorsírás magasabb foka, az irodai gyorsírás tudása szükséges. A fogalmazási gyorsírásban már tanultuk, hogy az ott szereplő rövidítések milyen főbb elvek, szabályok szerint készültek. Az irodai gyorsírásban megtanuljuk, hogy a rövidítési elvek alapján hogyan alkothatunk további célszerű rövidítéseket. Az irodai gyorsírás tehát azokra a szabályokra tanít meg bennünket, amelyek segítségével önállóan alkothatunk rövidítést bármely szóra. A rövidítés természetesen csak akkor jó, ha pontosan olvasható. Az irodai gyorsírásban megtanuljuk azt is, mire kell ügyelnünk, hogy rövidítéseink biztosan, pontosan olvashatók legyenek. Nagyon sok szót többféleképpen is rövidíthetünk, de a kezdő gyorsíró jól teszi, ha mások tapasztalatait felhasználva a legsűrűbben előforduló szavakra a gyakorlatban már kipróbált és bevált rövidítéseket alkalmazza. Hosszabb gyakorlat után majd maga is alkothat önálló rövidítéseket azokra a szavakra, amelyek az ő gyakorlatában előfordulnak.