Bevezetés a braille-írás-olvasás "rejtelmeibe" [antikvár]

Bevezetés Kedves Olvasók! Nem is sejtil<, Inogy milyen csodálatos kaland vár most Önökre azáltal, hogy kézbe vették és olvasni kezdték ezt o könyvet. Lehetőségük nyílik ugyanis arra, hogy megismerkedjenek a Broille-írás-olvasós tudományával! Rövidesen tapasztalni fogják, hogy a fenti állításaim egyike sem túlzás, hiszen miközben ez a kiadvány elvezeti Önöket a Braille-jelölések ma még titokzatosnak tűnő világába, aközben érdekes, „szemmel is látható" összefüggésekbe, izgalmas, egyedi játéklehetőségekbe és a pontösszetételek különleges - sokak által már-már elfeledett, mások által egyáltalán nem is ismert - variációs lehetőségeibe is be óhajtja avatni Önöket. Ugyanakkor, ahogy elmélyülnek a könyv olvasásában, arra is fény derül majd, hogy ez a speciális írásrendszer nem csupán egyszerűen nagyszerű találmány, hanem valóban tudományos mélységű kultúrtechnika. Ha találkoztak már a hétköznapokban Brailie-pontokkal teleírt papírral, akkor előszörre bizonyára kicsit megriadtak, mert első ránézésre nem láttak egyebet, mint fehér papíron irdatlan mennyiségű ugyancsak fehér színű pontok keszekusza halmazát, végtelennek tetsző pöttytengerét, amelyben lehetetlenség eligazodni. Emlékszem, ez volt oz én legelső benyomásom is a pontírásos betűk rengetegéről, amikor kb. tízéves koromban a Vakok Általános Iskolájában első ízben volt alkalmam kinyitni egy Broille-könyvet, amelynek mindkét oldala sűrűn tele volt pöttyöz-ve. Azt gondoltam magamban, sohasem fogok egyetlen szót sem kibogarászni a pöttyözönből. De aztán mégiscsak sikerült. Nagyjából másfél hónappal később történt, akkor, amikor már o fejemben volt szinte valamennyi „rejtjeles" betűalak pontszáma, az ujjaimmal pedig lankadatlan szorgalommal gyakoroltam a tapintás útján történő felismerésüket. Vágyva vágytam arra, hogy újra átélhessem az olvasás örömét. Ezért ez a vágyakozás időről időre arra sarkallt, hogy a ritkasoros ábécéskönyvből a sűrűsoros könyvek „titkosírásos" lapjai közé kalandozzak, és újra meg újra megkíséreljem az oldalamat furdaló kíváncsiságomnak olyannyira ellenállni látszó, seregnyi pont megfejtését. Emlékszem, egyszerre csak értelmes szavakká állt össze néhány ravasz betű a pontok sokaságából úgy, hogy magam is meglepődtem a sikerélményen! Az első mesecím, amelyet végre ki tudtam silabizálni, a következő volt: A kőleves.