Nyelvcsere és a nyelvi tervezés lehetőségei Moldvában [antikvár]

E kötetben a - gyakran csángónak is nevezett - moldvai magyar beszélőközösségek nyelvcseréjével és az általuk beszélt nyelvváltozatok revitalizációjának lehetőségeivel foglalkozom. Bár a nyelvcsere folyamata a beszélők életében a külső beavatkozás nélkül megjelenő ökonómiai szükségszerűségtől a nyelvi imperializmus következményéig többféleképpen is értelmezhető, a nyelvhasználati szokások, nyelvi attitűdök és azok változásai tényszerű leírás tárgyai lehetnek. A nyelvi revitalizáció ezzel ellentétben minden esetben preskriptív elemeket is hordozó, irányított tevékenység: beavatkozást szorgalmaz a beszélőközösségek életébe, ami természetesen etikai kérdéseket is felvet, és ilyen módon szakmai-ideológiai vitákkal jár (vö. Gál 2010: 32-35, a moldvai magyarokkal kapcsolatos nyelvi tervezési tevékenységgel összefüggésben legújabban: Tánczos 2011: 197-199, Sándor 2012). Legfontosabb célom ezért a moldvai magyar beszélőközösségek nyelvhasználatának bemutatása, ezt a célt úgy értelmezve, mint a nyelvi revitalizációról szóló diskurzus folytatásának előfeltételét.