Az anyanyelv az életemben [antikvár]

Az az anyanyelvi pályázat, amelynek java terméséből egy kötetnyi válogatást adunk közre, immár a tizenegyedik azok sorában, amelyeket a Nemzeti Kulturális Örökség Múzeuma, majd az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) hirdetett meg az Anyanyelvápolók Szövetségének szakmai támogatásával. A szövetség már ezelőtt, az 1989-i megalakulása utáni első évben meghirdetett egy ún. „nyelviértékmentő'' pályázatot, amellyel az volt a célja, hogy a nyelvnek egy-egy településhez vagy foglalkozási csoporthoz kötődő szavait ne hagyja veszendőbe menni, őrizze meg az enyészettől. Az 1990-es években több más anyanyelvi pályázatot is útjára bocsátott. Ezekről a pályázatokról azonban azt kell mondanunk, hogy bár egytől egyig hasznos, a nyelvi értékek megőrzésének nemes eszméjét jól szolgáló, s ilyen szempontból sikeres, pályázatok voltak, de - mivel a szövetség kezdettől fogva mindmáig civil szerveződésű közösség, amelynek saját bevételei, anyagi forrásai nincsenek - olyan országos visszhangot, amilyet a mindenkori kulturális minisztériummal 1999 óta közösen meghirdetett, a minisztérium által mindig jelentős pénzdíjakkal megtámogatott, rangossá tett pályázatok keltenek, bizony nem keltettek, s ezt nem is lehetett elvárni tőlük.