A Nagykároly környéki magyar nyelvjárás magánhangzó rendszere [antikvár]

Volt könyvtári példány, fedlap maszatos.
A XIX. és XX. század fordulóján a Szatmár megyei svábok körében megindult gyors nyelvváltási folyamat olyan sajátos nyelvi helyzetet teremtett, amelynek eredményeként a nyelvi részrendszerek mindegyikének szempontjából egy új, sajátosan egyedi magyar nyelvjárási alakulatról beszélhetünk. Benne a bilingvizmus csoportos és egyéni, belső nyelvi meg nyelven kívüli jellemzői mind együtt vannak meg. A nyelvi interferenciának időben és vele mozgalmasságban ennyire sűrített típusa ritkán fordul elő. Csupán empirikus megfigyeléssel afféle káosznak tűnhetik a nyelvi rendszer ilyen fejlődési szakasza. Kiderült azonban, hogy nincs egyetlen mozzanata az egésznek meg részeinek sem, amely a rendszer nagy összefüggés-hálózatán kívül rekedne. Éppen ezért meggyőződéssel valljuk a fonológia elméleti és módszertani elveinek kikristályosodott és gyümölcsöző voltát. Leírási kísérletünk, ha nem is maradéktalanul, de tanúbizonysága annak, hogy nemcsak a homogénebb típusú nyelvjárási alakulatok, hanem a heterogénebb jellegűek kutatásában is biztos támpontokat nyújtanak...