Szőrös pisztráng [antikvár]

Mit tud a hagyomány? Nem többet, de olykor jobban és fontosabbat a tudománynál. Még a babonaszámba vett, lesajnált hiedelmek is. Az eszkimók szőröstül-bőröstül megeszik a jegesmedvét, de a máját kiteszik a kunyhó elé, hogy a medve bolyongó szelleme magához vehesse, és megpihenjen az örök jégmezőkön. Kiderült, hogy az ok: a medvemájban túltengő A-vitamin megbetegítené az embert. A mesék, mondák eleven szellemét megtartják. Izlandon nem őshonos a jegesmedve, de jégtáblákon elvetődik. Hús-vér és szellemalakja ismerős. A távoli, fagyos sziget világa nekünk talán borzongatóan idegen, emberi vonatkozásai mégis oly ismerősek számunkra, hogy a régi mondák olvasása egy nagy utazással felér. Beszélő állatok, szelleműző papok, s hozzá még a szőrös pisztráng megjobbító igazságtevése – van mit tanulnunk a természettiszteletben, a rideg éghajlat alatti életrevalóságban sok máson túltevő északi néptől.