Monori kopjafák [antikvár]

Az elmúlt években tanúi lehettünk a temetők felújításának. Elgazosodott sírok, kidőlt fejfák, sírkövek találtak új "gazdákra". Persze nem mindenütt. Ahol teret nyert a polgári szellemiség a közéletben, a temetőkben is megmutatkozott hatása. Úgy tűnik, a temető kultúrája iránt is megnőtt az érdeklődés. Ezért is öröm kézbe venni Zákányi Zsuzsa Monori kopjafák egy hagyomány tükrében című kötetét. Az írónő kutató munkájának eredményeit összegzi, ugyanakkor áttekintést ad eme kultúrának történetéről, amely ember és halál viszonyának számtalan közvetett és közvetlen megnyilvánulásait őrzi. Zákányi Zsuzsa könyvében a monori kopjafák rejtjeleit, titkait tárja fel. Így ír vizsgálódása tárgyáról: "...a fára rejtett kódok, jelek beszédessé válnak, a múltbéli emberek másokra átruházható titkait feltárják, és csak beszélnek, beszélnek a mi pergő életünkhöz képest lassan élő ősökről; kékfestő ruhás, kötényes-kendős nénikről, csizmás-kalapos bácsikról." A Hold túloldalára költözöttek e könyvben itt maradnak velünk. Képekben, gondolatokban megörökített kopjafáikkal azt sugallják: halhatatlanok.