Japán népmesék [antikvár]

Táblák sarkai enyhén kopottasak.
Régi karosszékben, dédmamám ölében ülve Benedek Elek meséit követeltem újra és újra. Nagyobb gyerekként sem fordultam el a meséktől, végigjártam a magyar népmesék útvesztőit, olvastam szinte mindent, ami a szemem elé került. A mesék mindig kedvenceim maradtak, azután is, hogy 15-16 évesen túljutottam a kalandregényeken és a krimiken. A könyv akkor igazán könyv, ha ad valamit, hozzátesz életünkhöz, és nem elvesz belőle (időt). A mesék pedig adnak, okítanak, rádöbbentenek egyes dolgokra, és szélesítik ismereteinket. Talán a mesék is hozzásegítettek ahhoz, hogy nagyon hamar megfogott a Kelet történelme, kultúrája, a keleti emberek életmódja, filozófiája, mely - s szerintem ez a legfontosabb - a természetben gyökerezik, s nem szakadt el a mai napig sem attól. Az ember a természet része, a Föld egyik - és csak egyik - lakója, ezt nem lenne szabad elfelejtenünk!