Hegyen s földön járogatok vala [antikvár]

A szerző e kötetében naplói segítségével a hatvanas-hetvenes években Moldvába tett utazásait eleveníti fel. A fotók a műben szereplő személyeket ábrázolják. "Ezerkilencszázhatvankilencben, az MTA Néprajzi Kutató Csoportja megbízásából utaztam először Moldvába, hogy adatokat gyűjtsek a készülő Magyar Néprajzi Atlasz számára, Magyarfaluban, Lészpeden és Szabófalván. Több száz kérdésből állt a kérdőívem. Míg jártam a falvakat, kérdezgettem az embereket, hallgattam a népdalaikat, meséiket, hiedelem történeteiket, rajzoltam a gazdasági eszközeiket, megtudtam szívük fájdalmát. Lassan kibontakozott előttem Domokos Pál Péter szavaival élve "a világ legárvább, legelhagyatottabb magyar népcsoportjának élete". Megrendített mérhetetlen szegénységük, kiszolgáltatottságuk, felemelt, boldoggá tett az általuk évszázadokon át megőrzött archaikus népi kultúrájuk, a csodálatosan gazdag, képes beszédük megismerése. Igazi nagyságokkal találkoztam, akik más helyre születve tán világhírű művészek, tudósok lettek volna. Egész életemre elköteleztem magamat a moldvai csángómagyarok ügye mellett. Könyvemben, a hatvanas-hetvenes években tett moldvai utazásaim élményeit elevenítettem fel naplóim segítségével. Szólok moldvai barátaim későbbi sorsáról és a 89-es romániai változások utáni találkozásaimról, a napjainkban zajló, reménykeltő eseményekről."