Regék és mondák [antikvár]

A Hollószikla A Wetteiiing' nevü hegy emelkedik elsőként tekintélyes magasba mindama dombok közül, melyek Pozsony és Nyitra vármegye határszegélyén a Kárpátok e-iöhegyeiként láthatók. Messze-messze bepillantva az ott már teljesen széttárult Vág völgyébe, mindegyre vonzza a helybéliek kíváncsiságát, mert az időjóst nem csekély becsben tartják. A jóslatai ugyan sokszor megtévesztők - de nem kevesebbszer teljesülnek is: így azután hitele a nép szemében csorbítatlan marad. Hiszen a nép mohón vágyódik arra, hogy akár egyetlen pillantást vethessen a legközelebbi jövendőbe is, és hajlandó megfeledkezni tíz teljesületlen jövendőlésről egynek a kedvéért, amelyik véletlenül valóra vált, s e miatt az egy miatt élvezi a nép bizalmát minden jövendőmondó. De itt nemcsak arról van szó, hogy jól-rosszul megjósolja az időjárást, hanem a ráérős estéli órákon nemegyszer olyan eseményekről is beszélgetnek az emberek, a-melyek rég tovatűnt időkben estek meg ott a hegyen, s amelyeknek a nyomai és rejtelmes kicsengései a mai napig fennmaradtak. így tehát szerte ismerik - különösen a vadászok meg a favágók, akik gyakran tanyáznak a hegyen - a Hollósziklát, azt a sima, táblaszerű kőtömböt, amely kiemelkedik a fűvel benőtt talajból, és amelynek előreugró nyúlványa ala« sokan találtak már menedéket hirtelen kerekedett zivatarok elől. Ott pediglen különös dolgok szoktak történni. Ahányszor elfogyóban a hold, a vaksötét éjféli órán töméntelen holló sereglik oda a világ minden tájáról, letelepedvén a sziklára. Fecsegnek és kárognak, repkednek és jámak-kelnek, tülekednek és civakodnak éktelen zajongással és nyüzsgéssel egymás hegyén-hátán, nagy összevisz-szaságban, mígnem egyetlen, átható hang túlrikoltja mindannyiuk ricsaját. Egyszeriben csend lesz, s egy szempillantás alatt szétrebben az egész sereglet: ahányan vannak, annyi felé. Hanem ekkor feltűnik egy lenge, lobogó ruházatú nőalak. Repdeső fátylát hátralebbenti, vágyakozva mered a távolba, keletre, s karja lassú emelkedéssel követi a tekintetét; három ízben szakad le halovány ajakáról a pihegő kebelből feltörő fájó sóhajtás; a fátyol visszahull, s a tünemény belevész a reggeli ködbe. Hogy ezt valójában mire kell magyarázni és melyek voltak az indítékok - az következzék itt: ' A hegy neve - csakúgy, mint a hasonlók: Wctterstein, Wetterkogel, Wetterhorn vagy a szlovák Veterník. a magyar Viharhegy stb. - sokszor ismétlődő elnevezése olyan csúcsoknak, amelyek az uralkodó szél útjában emelkednek, ahonnan gyakran érkezik csapadék, eső, hó, jég, zivatar. A Wettcrlingnek - a Kis-Kárpátok több szlovák és német nevü csúcsához hasonlóan - magyar neve nem volt. A