Magyar népmesék állatokról [antikvár]

A lompos medue Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kisgyerek. Ez a kisgyerek kiment egy nap az erdőre, s felmászott egy nagy körtefára, s ott a bécsi bicskájával elkezdett körtét enni. Amint ott eszeget, hát jön egy nagy lompos medve, hátán egy nagy üres zsákkal. Amint a kisgyereket meglátta, odament a fa alá, s azt mondta neki: — Hallod-e, te kisgyerek! Adjál nekem egy kis körtét a bécsi bicskáddal. — Nem adok bizony én, mert lerántasz. — Dehogyis rántalak, csak adjál! A legényke hát szakított egy körtét, s lenyújtotta a medvének. A lompos medve azonban megkapta a kisgyerek karját, lerántotta annál fogva, s beletette a zsákjába. A kisgyerek sírtrítt, de az bizony nem használt semmit, mert a medve hátára kapta a zsákot, s ment vele hetedhét országon keresztül hazafelé. Útközben elfáradt, letette maga mellé a zsákot, és elaludt ott helyben. Amint ezt észrevette a kisgyerek, a bécsi bicskával kihasította a zsákot, teletömte kavicsokkal meg tövisekkel, maga pedig odébbál-lott. Mikor a medve fölébredt, hátára vette a zsákot, s vitte egyenest hazafelé. Egyszer csak szúrást érez az oldalán. Szisszent egyet-kettőt, aztán azt mondja: — Ne szurkálj, te kisgyerek, mert meglásd, nagyon meggyomrozlak! Azzal megy, mendegél tovább. Egyszer csak még jobban szúrják az oldalát. Azt mondja megint: — Ne szurkálj már, kisgyerek, mert komolyan mondom, hogy meggyomrozlak!