Az Erdélyi Fejedelemség [antikvár]

"Erdély maga egy kis mikrokozmosz, egy kis teljesség. Kis területen végtelenül gazdag ez a föld változó formájú hegyekben, dombokban, völgyekben, medencékben. Mindezek a kis tájak egyéni otthonok (...) szeretett jelképei magyar városoknak, régi kollégiumaikkal, ékes katedrálisaikkal, vásáraikkal, szász városoknak és falvaknak megerősített vártemplomaikkal, nagy székely falvaknak, román szórványtelepeknek, vagy sűrűn szórt, apró román falvaknak. Erdély a világban nagyon kicsiny táj. Belül azonban egy kis világ (...) Öntudatos világ volt és marad - akár független fejedelemség, akár szíve egy nagyobb országnak, áldja bár, verje bár sors keze..." - írta gróf Teleki Pál, erdélyi gyökerű neves földrajztudósunk egyik tanulmányában. Ennek az öntudatos kis világnak a krónikáját tartja kezében az olvasó. Az Erdélyi Fejedelemség Mohács utáni két évszázadának történetét, a magyar művelődésben betöltött szerepét ismeri meg belőle és azt a hősies helytállást, ahogy nagy fejedelmei két "pogány" közt, az oszmán és a Habsburg hatalmi törekvések szorításában igyekeztek megmaradni - magyarnak. Erdély öntudatos kis világnak a krónikáját tartja kezében az olvasó. Az Erdélyi Fejedelemség Mohács utáni két évszázadának történetét, a magyar művelődésben betöltött szerepét ismeri meg belőle és azt a hősies helytállást, ahogy nagy fejedelmei két "pogány" közt, az oszmán és a Habsburg hatalmi törekvések szorításában igyekeztek megmaradni - magyarnak.