Nagyanyáink útján [antikvár]

Beveiiy llmigry \%lf E lőszó Beverly Hungry Wolfnak (Éhes Farkas)' hívnak. Az apám nagyapjától a Kis Medve családnevet örököltem. 1960-ban a Blood Indián Kórházban születtem, és a legnagyobb kanadai rezervátumban, a Blood Indián Rezervátumban nőttem fel.^ Gyerekkoromban tradicionális életvitelt folytató rokonaim és idős emberek között nevelkedtem, és csak a feketelábú nyelvet beszéltem. Majd rezervátumi internátusba^ jártam, és generációm más blood indiánjaihoz hasonlóan a modem életmód elsajátítására törekedtem. Aztán kollégiumba kerültem, a késő hatvanas években sokat utaztam, majd ugyanabban az internátusban tanítottam, ahol oly hosszú ideig magam is diák voltam.'' Ekkor még elég sok olyan idősebb blood indián élt, akik nemcsak ismerték a régi törzsi életmódot, de tartották is magukat hozzá. Azt hitték, ők az utolsó generáció, akik követik a régi blood hagyományokat. A szüleim is ugyanezt gondolták, és hozzám hasonlóan a fiatalok is elfogadták, hogy így lesz. Az apácák megbüntettek minket, ha az anyanyelvünkön beszéltünk, és helytelenítették az indián kultúra minden megnyilvánulását. Otthon is azt mondták, hagyjuk békén az idős embereket, ne járjunk a hagyományos összejöveteleikre, és gyakran szégyelltünk nyilvánosan mutatkozni az ódivatú nagyszüleinkkel. Csak amikor férjhez mentem, akkor kezdtem érdeklődni a nagyanyáim életmódja iránt - törzsi szokások szerint