Cigányokról [antikvár]

ÜB9 Előszó 7 Előszó Aligha van olyan ember Magyarországon, aki ne találkozott volna cigányokkal, és ne lenne valamiféle fogalma, véleménye róluk. Ugyanakkor alig van ember Magyarországon - ideértve maguknak a cigányoknak a többségét is -, akinek megközelítőleg pontos fogalmai lennének arról, kik is valójában a cigányok, milyen a történelmük, nyelvük, társadalmuk, szokásaik. Hatszáz éve élünk együtt, és mégis majdhogynem ismeretlenek vagyunk egymás számára. Igaz, az utóbbi évtizedben megindult bizonyos változás, egy sor új kutatóműhely jött létre, a korábbiakhoz képest nagy léptékekkel gyarapszik maga a cigány értelmiség, örvendetesen bővül az idevágó publikációk, könyvek száma. Áttörésről azonban szó sincs, a társadalom kilencvenkilenc százaléka éppolyan kevéssé ismeri a cigányokat, mint akár száz évvel ezelőtt. Csupán a konfliktusok látványosabbak, részben társadalmi okokból, részben pedig mert a média hatásosabban közvetíti azokat, mint korábban. Szeretnénk leszögezni: azokért minden szereplő felelősséget visel, a cigányság éppen úgy, mint a többségi társadalom, és bármiféle leegyszerűsítés (a cigányoknak a kriminalitás a vérükben van - a rasszista többségi társadalom elnyomja a szenvedő kisebbségeket) csak kárt okoz, haszna semmi sincs. Ahhoz, hogy különböző emberek a lehető legkevesebb konfliktussal élhessenek együtt, kiindulópontként valószínűleg két dolog szükséges: az önismeret és a másik ismerése. Az önismeret vezet el az önbecsüléshez (milyen szemléletes kifejezés: megbecsüli magát), a másik ismerése a másik megbecsüléséhez. A jelen kötet ebben próbál az olvasó segítségére lenni. A cigányoknak abban, hogy jobban megismerjék saját népüket, múltjukat, nyelvüket, szokásaikat, erényeiket és hibáikat, és cigányként válhassanak a társadalom értékes tagjaivá. A nem cigányoknak pedig abban, hogy ne idegenként lássák ezt az év- Oláh cigány kosaras