A Székely Gesta [antikvár]

Új, olvasatlan, bontatlan nyomdai fóliában.
Előszó: Minden gyermek szívesen barangol a mesék színes, csillogó, rejtelmes világában, fantasztikus birodalmában. Én is így voltam vele, s mivel a kézdi székelyeknek mesékkel színültig tele országában születtem, nevelkedtem, e tekintetben nagy szerencsém volt. Bőven tudtam hódolni a szenvedélynek midőn még pendelyes gyermek voltam. Az önfeledt lelki táplálkozás közben egyszer csak azt vettem észre, hogy ezen a földön, mármint Székelyországban, a mesék birodalma mellett egy másik birodalom is kísért, mely fantasztikus eseményekben, szereplőkben s más egyebekben legalább olyan gazdag, mint a mese világa. A kettőben rengeteg az azonos vonás, olyanformák, mintha ikertestvérek lennének, de van egy jellegzetesség, amiben élesen különböznek egymástól. Amíg a mese állandó beszédtéma, s lelki üdülés, addig a székely múlt - mert ez a másik birodalom - olyan, mint egy titokzatos várkastély, mely a látogatók elől el van zárva. Titok lengi körül, s beszélni sem sokat beszélnek róla, már csak azért sem, mert jobb ha a lélek nem háborog. Rejtelem, titokzatosság, síri csend, néma tanúk. Például a Székely bánja várának maradványa körül, melynek tövében én is nevelkedtem, olyan megmagyarázhatatlan jelenségek vannak, hogy az emberek a Báthori név hallatára megmerevednek, az atyafi marka összerándul, és olyan alakot ölt, mint egy ugrásra kész fenevad, anélkül, hogy tudná, miért. A gyermek érdeklődését felcsigázandó, bőséges indokkal szolgáltak a múltban a Báthoriak, ez a titokzatos elsüllyedt világ. Ezért el is jegyeztem magam örökre a históriával, magyarul a történelmi múlttal. Kutattam is ez után egy egész életen át. A szomjúság azonban nem enyhült, mert nem került a kezembe semmi olyan, amivel oltani lehetett volna. Attila király, Csaba királyfi, a Hadak útja, s ami még szóba került, erre nem volt alkalmas, mert éreztem, hogy ennél többről van szó. Akkor még nem tudtam, amit most már tudok, hogy ez azért van, mert a székelyt most is, régen is, elsősorban az izgatta, hogy ,jaj, istenem, most mi lesz?", és nem az, ami volt, s elmúlt. Nagy reményekkel léptem át a Székely Mikó Kollégium küszöbét. Na, gondoltam magamban, itt sok mindent meg fogok tudni, mert erre itt mód nyílik. Vannak tudós professzorok, akik elmagyaráznak nekem mindent, aztán itt van rengeteg könyv is, nem mint szülőfalumban, s az ismeretet, amit a professzor nem ad át, kitudom a könyvekből. Professzor tényleg akadt, hogy mást ne említsek, csak szeretett igazgatónkat, néhai Csutak Vilmos, országosan elismert histórikust. Márki tanítványát.