Új éneket ... [antikvár]

ELŐSZÓ Balla Péter hegedű-tanár, népzenekutató, konventi énekügyi titkár (1908-1984) evangéliumhirdető munkássága a harmincas évek végén bontakozik ki, hogy ezt dallamszerző talentumának hűséges forgatása kísérje ettől fogva mindvégig. Anyanyelvünkön, pontosabban zenei anyanyelvünkön szólal meg énekszerzőnk, hogy még jobban megérthesse minden lélek az Ige üzenetét. Valamennyi éneke az írás szavát, tanítását szárnyaltatja. Elmenetele után, talán még világosabban látjuk, hogy énekeinek szövegi, zenei tartalma, megformálása: különös kegyelmi ajándék, - napjaink számára csakúgy, mint az énekek születése idején élő generációknak annakidején! Nem mindegy ugyanis, hogy az Ige üzenetét versezetekben hordozó szövegek milyen dallamot kapnak. Nem mindegy az sem, hogy míves zenei megformálással, korszerű hangütéssel ered-e egy dallam a maga lelkeket Krisztushoz vezérlő útjára, vagy sem. Anélkül, hogy döntőbírák akarnánk lenni mai énekeink dallam-stüusai értékrendjének dolgában, megállapíthatjuk: a népzenei intonáció stílusmeghatározó szerepének elsőségét századunk nagy magyar zeneművészei, Bartók, Kodály, Lajtha és társaik ismerték fel és erősítették meg. A magyar népzene „tiszta forrásából" erednek Balla Péter dallamai is. Az énekköltő BaUa Péter zenei formálóképességének, szövegválasztási biblicizmusának részletesebb jellemzése helyett most elégedjünk meg énekei vonzó énekelhetőségének, köznyelvi klasz-szicitásának, terjeszthetőségének újbóli hangsúlyozásával.