Szellemi zene [antikvár]

Miután Nabukodonozor i.e. 605-ben Jeruzsálemet elfoglalta, Izrael népének története s ezzel együtt a világtörténelem is új szakaszba lépett: a nemzetek (pogányok) korszakának szakaszába. Dániel könyvének próféciája rámutat arra, hogy a "nemzetek korszaká"-t négy világbirodalom határozza majd meg, melyeknek uralma belenyúlik az "utolsó idők"-be és az antikrisztus alatt éri el csúcspontját. Az Úr Jézus maga is megerősíti Dániel prófétai kijelentéseit a végidőkről szóló beszédében és figyelmeztet arra, hogy a "nemzetek idejé"-nek vége szoros összefüggésben van az elragadtatással és Jeruzsálem helyreállításával. Azt a már több mint 2500 éves szellemi küzdelmet, ami Babilon és Jeruzsálem között folyik, észrevehető módon egyes jellegzetes tendenciák jellemzik, melyek mint valami hegyvonulat a maga fel-le vonalával a "nemzetek korszaká"-n vonulnak végig és egyre inkább a végidők jeleit mutatják: és amint azt a Babilon városnév is elárulja (Babilon = zűrzavar), itt végső soron az ősellenség, az ős-zavarkeltő démoni stratégiájáról van szó, mellyel majd a látható messiási királyság felállítása ellen tör. Két jellemző fegyvere van, amit ebbe az elkeseredett szellemi harcba bevet; ezekkel először Izrael került szembe, ma pedig a Gyülekezet. Ez a két fegyver a szekularizálódás (elvilágiasodás) és a szinkretizmus (különféle vallásos nézetek felszínes összehangolása). A lassú, de folytonosan előrehaladó belső aláaknázás taktikája, valamint új világnézetek, életszemléletek és vallási formák beszivárgása sokkal nagyobb veszélyt jelentett Izrael számára, mint a nyílt élet-halál harc. És pontosan így van ez ma is az Úr Jézus Gyülekezetével kapcsolatban.