Széles spektrumú zeneterápia [antikvár]

előszó „A szomorúság szelleme a Sátán; következésképp elviselhetetlen számára az öröm; ezért a zenétől messze távol tartja magát." LUTHER MÁRTON Megtiszteltetés, hogy volt traumatológusként, kórházigazgatóként és amatőr kórustagként kértek fel egy előszó megírására az első átfogó hazai zeneterápiás szakkönyv megjelenésekor. De azt hiszem, hogy kollégáim megérezték azt a megbecsülést és szeretetet, ami az elmiilt években folyamatosan erősödött bennem, munkájuk gyümölcseit látva. A baleseti sebészet kőkemény világából érkezve az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe nem volt egyszerű megérteni és elfogadni, hogy bizonyos „soft" terápiáknak is megvan a helye a sikeres teammunkában. Holott már a megelőző években mozgássérült barátok számára szervezett nyári táborokban is feltűnt, hogy a Little-kór vagy izomdisztrófia miatt görcsösen vagy éppen petyhüdten károsodott légzőizmokkal milyen nagy élmény a közös éneklés azoknak, akik egy mondatot is nehezen tudnak befejezni egyébként. De aztán jöttek a meggyőző videók az Edda Művekre megmozduló kómás lány arcáról, a táncterápia közben kisimuló parkinsonos járásról, a súlyos autóbalesetben agysérült zenetanárnő gyógyító négykezes improvizációiról. Es az elmúlt éveket meghatározta a magyar egészségügy különböző fórumain fellépő Hangadó együttes stroke-betegeinek vagy a Sing Lung-kórus súlyos COPD-seinek bizonyságtétele. Majd az egyéni, illetve csoportos terápiákat követte az „intézményi" - zeneterapeutáink tették a legtöbbet azért, hogy a COVID-pandémia bennünket különösen sújtó ágazati helyzetében a kollégákkal elkészített féllegális, vidám zenei parafrázisok segítsenek elviselni az elviselhetetlent.