Presser könyve 1-2 [antikvár]

Aki ilyen könyvbe kezd, annak fogadalmat kéne tennie, hogy pontos lesz, nem hibázik, nem téveszt, történeteiről lehámozza a mesélések során ráragadt hálásabb fordulatok rétegeit. Nem kever össze neveket, városneveket, időpontokat, hivatalokat. Megtalálja a leírható és nem leírható személynevek helyes arányát. Hogy történeteit nem fonják túl a rejtélyek és elhihetetlen fordulatok indái. Megígéri, hogy megmutatja az WÖ nála lévő darabkáit, amiket majd úgyis visz-sza kell adni. Hogy a múltban természetesként kezelt, de mára alig vagy egyáltalán nem ismert körülményeket úgy próbál leírni, hogy azok követhetőek legyenek azok számára is, akik azokban az időkben még nem is éltek, de azoknak is, akik éltek, csak már hézagosan emlékeznek, vagy nem is. Az utalások és homályos célzások félreérthetetlenségét is garantálnia kell, és hogy igazságos lesz. Ez lehetetlen. Ez nem fog menni. Ráadásul lesznek nevek, amiket nem ír bele a könyvébe, csak mert nem akarja, hogy szerepeljenek benne. Más neveket, címeket jogi megfontolásokból megváltoztat, vagy csak kezdőbetűkkel jelöl, amiket itt-ott szintén megváltoztat, részben tapintatból, de esetenként óvatosságból vagy épp utálatból, netán undorból.