Muzsika a katedrán [antikvár]

Előszó „ nincÁ mód nem menni ahova te küldtél." Babits Mihály: JónÓÁkönyve t Igondolkodott-e már valaki azon, hogy összes érzékszervünk közül a C—/ fülünk az egyetlen, mely olyan tulajdonsággal bír, amilyennel csak egy tévedhetetlen gép? Csak a hallásunk segítségével tudunk olyant produkálni, amit más jelenségek esetében csupán valamilyen mérőeszközzel tudnánk. Lehet olyan képességünk - bárkinek, de a muzsikusok közül talán többeknek—, mellyel egy bizonyos hangmagasságot, azaz egy bizonyos rezgésszámot minden külső segítség nélkül elő tudunk állítani. Van olyan ember, aki eszköz nélkül meg tudja ezt tenni, van, aki viszonyítva, ideig-óráig tartó emlékezettel. Ugyan ki az az ember, aki öt centimétert, négy percet, egy bizonyos illatot vagy pontos színárnyalatot ugyanígy, önmagától meg tud jeleníteni? Akár kellő szemrevételezés, memorizálás után is! Ez a képesség, tulajdonság, az úgynevezett abszolút hallás nem tanítható mai tudásunk szerint, születni kell vele. Nem minden zenésznek sajátja, de sokan élnek vele. Vannak azonban olyan tulajdonságok, képességek, jellemvonások, melyek szinte minden muzsikával foglalkozó emberre jellemzők. Ezek egy