Hangzatgyakorló II. [antikvár]

NÉGYESHANGZATOK Az első kötet (Hármashangzatok) bevezetése részletesen ismerteti a könyv célját. Tanácsokat is ad használatáról. De — hátha nincs kéznél az a kötet? talán nem fölösleges itt is elmondani, hogy: 1/ Ha a tanuló csak felbontva énekli a hangzatokat, nem nyer harmónia-élményt. Ugyanígy nem elég, ha csak füzetbe íija és zongorázza az akkordokat. Közismert dolog, hogy pusztán e módszerek alkalmazása mellett tanulóink milyen gyengék a hangzathallásban, felismerésben. 2/ Könyvünk egyesíti az említett részletmunkákat: a tanuló énekli a hangzatfelbontást, de egyúttal hozzé is játssza a teljes akkordot. A tudatos hangzatépítést összekapcsolja a harmónia hangoztatásával. Egyesíti az analitikus felbontó munkát a szintetikus hangzatérzékeléssel, a szukcesszív folyamatot a szimultán élménnyel. 3/ A könyv nem összhangzattan! Csak előiskolát ad hozzá. Az egyes hangzatok megismerését szolgálja. Nincs szó felrakásról, szűk vagy tág szerkesztésről, kötött szólamvezetésről (kivéve a vezetóliangot és a szeptimhangot). Munkaeszköze a képlet: az a legegyszerűbb alakzat, ahogyan egy akkordot önmagában elképzelünk. (,,Hogy szól a domináns terckvart dúrban? — Ré-fá-szó-tí.") 4/ Az egyes fejezeteket hangzatgyakorlatok kezdik, de mivel az élő zenében a harmónia általában a melódiát szolgálja, a gyakorlatokat dallampéldák követik. Ezek kétsorosak: az énekes énekli a felső sort, zongorázza az alsót. De az egysoros hangzatpéldákhoz is járuljon akkordfelbontó éneklés. (Példa lehet erre a 119-120. gyakorlatpár.) Az egysoros dallampéldák pedig arra valók, hogy azokból kikeressük a hangzatfelbontásnak is felfogható részeket. 5/ Szolmizáció és hangnév! Állandóan legyen egyensúlyban a kétféle megnevezéssel való éneklés. Ha transzponáltatjuk a példákat, (minél többször!) — akkor természetesen a betűs hangnevek a hasznosabbak. (Semmiképp ne tűrjük a hangközök, hangzatok ,,prózában" való megnevezését! Ez nem szolgálja a hallást! Ha már hangokat nevezünk meg, tegyük mindig énekelve! ,,Ugyanannyiba kefül" — és százszor hasznosabb. Betűs hangnevekkel lehetőleg mindig az abszolút magasságban éljünk.) 6/ Egy-egy fontosabbnak tartott példát kívánjunk meg kotta nélkül is, — lehetőleg transzponálva is. 7/ A példák feldolgozásában járjon együtt a szemléltetés-elemzés-begyakorlás fokozataival az időnkénti ismétlés is! 8/ Adjunk teret a tanuló rögíönzo készségének is! A dallampéldák közölt kísérete a hangzatok különféle figurációival variálható. A hangzatgyakorlatok énekelt felbontásába is vihető egyéni ötletesség. (Hangok sorrendje, ritmusa stb.) — Szükség esetén az éneklőt más valaki kísérheti. 9/ A példák sora nem arra való, hogy valamennyit kötelezően végigvegyük, hanem csak válogatásra. Ajánlott kivétel az alapgyakorlatok sora. (lásd a 7. lapon). 10/ A könyv anyagával párhuzamosan diktálási gyakorlatok is végzendők. Ezek kétfélék: a tanító hangzatokat zongorázik felismerésre (felbontott visszaéneklésre, megne-