Életem szerelme [antikvár]

PROLÓGUS KÖZTÜNK SZÓLVA Kislány koromban szerettem veszélyesen élni. A Tennessee állambeli Nutbushban nőttem fel, aminek buja, isten háta mögötti erdejében úgy hintázgattam a patak fölött, hogy eszembe sem jutott, mi lenne, ha belepottyannék a mocsaras vízbe. Állatokkal birkóztam: lovakkal, öszvérekkel, sőt még kígyókkal is. Ma már tartok ugyan tőlük, de gyerekkoromban nem féltem. Nem féltem én semmitől. Egy nap, amikor az erdőben játszottam, megláttam egy kis zöld kígyót, és az jutott eszembe: Ez meg vajon honnan jött? Azt tudtam biztosan, hogy a bébikígyónak az anyj a mellett lenne a helye. Úgyhogy felemeltem a földről egy gallyal, és elindultam megkeresni a fészket. Elég az hozzá, hogy amikor rábukkantam, egy hatalmas és ronda kígyó meredt rám, készen arra, hogy megvédje tőlem a porontyát. Nem a félelem vagy az önvédelem dolgozott bennem, hanem az ösztöneim. Ugrottam egy na-