Csendül a nóta 9. [antikvár]

ÜZENET A XXI. SZÁZADNAK Itt állunk előtted! Üdv néked új hajnal! Megkopott lantunkon néked szól minden dal. Letűnt századoknak emlékeit őrzi Édes szép nyelvijnket örökre megőrzi. I^inden magyar dalban népünk sorsa éled, Ez a drága kincsünk legyen mindig véled. Örömünk, fájdalmunk bennük van elrejtve. Költőink, nagyjaink szent nevét hirdetve. Dalaink, nótáink mindig velünk voltak. Háborúk nyomában imádsággal szóltak. A hűség esküjével szívünkhöz szegődtek. Elnémult ajkunkon mindig felcsendültek. Jöhettek viharok új szeleket fújva. Zúghattak harangok vészjeleket húzva. Téphették gyökerét a bús magyar dalnak Belső húrjainkon újra kisarjadtak. Zengett, ha születtünk, sírt, amikor temettünk. Ezernyi jajunkra vigaszt hozott nékünk. Féltő szeretettel óvtuk és ápoltuk, Hogy tenéked, új század méltóan átadjuk! Ameddig felhangzik valahol egy nóta. Amíg büszkén felvállalva beszélnek is róla. Amíg becsülik, szeretik, addig lesz értékük Ezen a Földünkön, addig él nemzetünk! Harmadik Évezred! - Hallgass a szívedre! Országunk! - Magyar Föld! Vedd őt most öledbe! Ne engedd kiveszni népünk szép dalait, JÓ sorssal kísérjed akik azt éltetik!