Csendül a nóta 10. [antikvár]

Ha a nótát hallod^ Ha a nótát hallod, a magyart, a fájót: rezdüljön a lelked. Mintha a templomban zsoltár szava zengné a Himnuszt, a szentet. Űgy hallgasd csendben, néma áhítattal, könnyező érzéssel. Hisz a nóta - ha szívből jött -imádsággal ér fel. Ha a nótát hallod, gyulladjon fel szemed hamvadó. Mindent égessen el: gondot, bút, bánatot, szépséges varázsa. Oltár legyen szíved s a nóta virága illatozzék rajta. Szárnyaljon fel az egekig, Istenhez a hangja. Imádság a nóta. Ne mocskolja sárral a részeg, a garázda. Szálló ige suhanjon, mikor a lelkünket könnyekig megrázza. Szív adja a szívnek, fizessünk meg tehát figyelemmel érte. Vigyázzunk, hogy legszebb kincsünk senki meg ne sértse!