Borulj felhő a világra... [antikvár]

Exegit monument aere perennius... Ércnél is maradandóbb emlékről énekel a latin költő, amikor nagy tettek megörökítését veszi lantjára. És valóban : ..Fegyvert és vitézt éneklek" - kezdi a Szigeti Veszedelmet Zrínyi Miklós. Hol van már az érc, amely rendet vágott Szulejmán hadában? Nem tudjuk. De megvan az eposz, amelyet még ma is tanulunk az iskolában. Mindennapi életünk is méltó a megörökítésre. Örömünk, bánatunk, győzelmünk, vereségünk, születésünk és elmúlásunk tükröződik magyar nótáinkban, amely a Szent Gellért által említett első népdaltól a verbunkosok tüzes ritmusán nevelkedve ma is megújul, nap, mint nap. Ezt a megújulást tanúsítja ez a nótásfüzet is, a XXI. század első évtizedének közepén. Hiszen egykor kérdés lesz majd, reméljük még ezer év múltán is: Kik voltunk? Milyenek voltunk? Mit vittünk be az Egyesült Európába? Nyelvünkkel együtt magyar nótáinkat is. A sváb vitte a sramli zenét, a spanyol a flamencót, a görög a szirtakit... De valóban köztünk él- e a magyar nóta? Halljuk - e a cigányzenét? Ifjúságunk, ha dalra fakad, magyar nótát énekel- e? Valljuk meg, ma „más ma már a módi". A világ kitágult, a nemzeti sajátosságokkal szemben fokozatosan teret nyer a globalizáció. A bevásárló központok, a benzinkutak, az autópályák szükségesek, de mindenütt egyformák. A szórakoztató zenei műfajok közül már kiszorult a népdal és kiszorulóban van a magyar nóta is. A népdalkincsünk - hála Bartók Bélának, Kodály Zoltánnak és más gyűjtőknek - ha nem is a nép ajkán él, de megörökíttetett a felelevenítésre. A magyar nóta is kiszorulóban van: kevés már a hangulatos kisvendéglő a cigányzenekarral. Új lehetőségeket kell keresni. Aki keres, az talál - mondja a közmondás. Szerencsénkre, itt Szegeden - másfél évtizeddel ezelőtt- volt két férfi. Bánfalvi József, a Radnóti Gimnázium legendás igazgatója és Kikli Tivadar, a polihisztor író és zeneszerző, akik - hetvenes éveik dacára- ifjonti hévvel láttak neki a magyar nóta megörökítésének. Tevékenységük nyomán rendszeressé váltak a nótaestek, egy - egy alkalommal több száz fős közönséggel, akik lelkesedéssel vesznek részt a három órás műsoron. Verba volánt, seripta manent. A szó elszáll, az írás megmarad, így van ez, a"magyar nótával is. Ha fel akarjuk idézni, szükség van a szöveg és a dallam lejegyzésére. Ezt a nélkülözhetetlen funkciót látják el a nótásfüzetek, benne vadonatúj dalokkal. Ez mutatja, hogy a magyar nóta él és államhatároktól függetlenül hirdeti nemzeti kultúránkat, magyarságunkat. Nem szabad hagyni, hogy a láng kialudjon! Ez a nótásfüzet egy újabb szikra, amely táplálja a tüzet. Melegedjünk mellette, merítsünk erőt belőle! Lapozgassuk legújabb nótásfüzetünket dúdoljuk a fekete betűk és kották üzenetét: vagyunk és maradunk! Szeged, 2005. november 29. Szalay István