Varázstükör [antikvár]

Rohamosan változó korszakunkban kezdeményező, találékony, dinamikus, bátor, fantáziagazdag emberekre van szükség, ezért a ma pedagógiájának egyik fontos jelszava a kreativitás. A mai gyermekek sokoldalú iskolai és iskolán kívüli tevékenysége: a különféle helyi és országos akciók (a természetbarátok, növénynemesítők, folklórgyűjtők, kis régészék, helytörténészek körei), a Megéneklünk Románia Országos Fesztivál keretében kifejtett változatos művészi tevékenység egyaránt ennek a nevelői elvnek igyekszik érvényt szerezni. E gazdag önművelő, önkifejező, közösségalakító foglalatosság része az iskolai színjátszás is, amely néhol - például Sepsiszentgyörgyön - a hivatásos művészeti intézmény, a színház közvetlen támogatását élvezi. Az iskolaszínjátszás nélkülözhetetlen kelléke a jó műsoranyag: a gyermek műkedvelőknek írt tréfás jelenet, mesejáték vagy színdarab. Kötetünk szerzője, Marton Lili, ,a gyermekszínház egyik leglelkesebb és legtermékenyebb „háziszerzője". Például a Fordított világ című mesejátékát a sepsiszentgyörgyi színház hosszú időn át sikeresen játszotta, az előadásban a hivatásos ,művészekkel együtt felléptek a László Károly vezette gyermekstúdió legjobbjai is. Kétféle gyermekszíndarabbal találkozunk Marton Lili jelen kötetében. Találunk benne mesejátékot, a mesevilág ismert alakjaival, Hófehérkével, Csipkerózsikával, Nagyerejű Jánossal, boszorkánnyal, varázslóval, Télapóval, kedves meseállatokkal, nem egy közülük Benedek Elek meséiből fogant. Több azonban a mai történet, amelyben az iskolai élet, a gyerekek hétköznapi élete elevenedik meg, többnyire humoros formádban. Fordulatos, ötletes rövid jelenetekben veszi sorra a szerző azokat a jellegzetes gyermeki szertelenségeket, túlzásokat, elkövetett kisebb-nagyobb vétségedet, amelyeket így vagy úgy bárki elkövethet. A szerző megértő szeretettel szemléli ezeket az apró-cseprő kihágásokat, azzal á szándékkal, hogy megnevettessen velük. Az iskolai színjátszás gyökerei a kora középkorba nyúlnak vissza, amelyben nagy szerepe volt az úgynevezett „iskoladrámáknak". Nagyenyeden és Csíksomlyón is lelkesen írták s játszották őket a diákok. Ma is híven őrzik a városi múzeumok e szövegeket: a televízió egyik, a kollégiumi életről készült műsorában jelenetet láthattunk egy egyedi iskoladrámából, a csíkszeredai műkedvelő színjátszás 250. évfordulóján pedig egészében is bemutattak egy hasonló darabot. Ezek az iskoladrámák tartalmukban és célzatukban egyaránt őrizték a középkori színház egyik jellegzetes vonását, a moralizálást. A kötetünkben olvasható ötletes, pergő rövid játékok, amelyeknek betanulása, próbálása és előadása során a szerepjátszók szabadjára engedhetik jókedvüket, bájosan csúfolódó humorukat, tulajdonképp a klasszikus moralitások felépítését, gondolatmenetét követik, betekintést nyújtva a gyermeki lélekbe.