Bővebb ismertető
SZIRMAI ALBERT ÉLETE
Kortársai az egyik legtehetségesebb magyar zeneszerzőnek tartót' ták: „Ezt a fiatalembert mindenfelé dicsérték. Budapesten érdeklőd' tek iránta. Egy operettje nagy sikert aratott" - írta róla Jász Dezső 1909-ben a Nyugatban. Harsányi Zsolt 1918-ban a Shakespeare a Nyújorkban című tréfás színházi regényében így örökítette meg alakját: „Testes, vörös szőke ember volt, halvány arcán nyírt bajusszal és néhány hasonló színű enyhe szeplővel. Éppen ő beszélt, hosszú és művelt körmondatot mondott, amely francia idézettel kezdődött és angol idézettel végződött."
Szirmai Albert jómódú családban született Budapesten, 1880. július 2-án. Édesapja, Schönberger Miksa - a pesti nyárspolgár mintaképe - egy kisebb bank igazgatója volt, mégis vagyontalanul halt meg.
Szirmai Albert gyerekkorában nem akart muzsikus lenni, bár zenebarát szülei gyakran vitték operába, otthon pedig a szekrény mögé bújva vagy a zongora alá kuporodva, lélegzetvisszafojtva hallgatta idősebb testvéreinek zongoraóráit. Egy szép napon aztán rádöbbent, hogy az asztal alatt, gyakorlás nélkül, egészen csinosan megtanult játszani. Ettől kezdve hozzá is járt a zongoratanár. „Egyszer meghallgatott az öreg Dunkl [Nep. János], Liszt Ferenc impresszáriója, és azt tanácsolta szü-Jöffifök, hogy képeztessenek ki zongoraművésszé" - emlékezett pályakezdésére. Első gimnazistaként, tizenkét évesen lett a Zeneakadérik zongora szakán Szendy Árpád növendéke. Már tizenhét élésen fellépett a Zeneakadémia hangversenyein, sőt %endy betegsége idején megtartotta mestere óráit is, Szirmáfklbert Azonban a J|api||égy-hat órás gyakorlással túlerőltette jobb (UéO-1967) kezét, s hiáfe gpgykezelték, a művészpályának befellegzett.