Színészek, rendezők [antikvár]

A szerkesztők előszava A Gondolat Kiadó gondozásában 1959-ben jelent meg Színészek, szerepek címmel első antológia-kísérletünk, amely angol, orosz és francia színészek, színész-rendezők tanulmányait életrajzrészleteit foglalta magában. E munkánkkal a régebben teljesen elhanyagolt és csak az utóbbi években szerencsésen gyarapodó magyar nyelvű, színházi szakirodalmat kívántuk gazdagítani. Ez első kötetben G. B. Shaw, Ellen Terry, John Gielgud, Michael Redgrave, Mihail Scsepkin, Ivan Moszkvin, Szergej Kacsalov, Jacques Copeau, Louis Jouvet, Jean Vilar, J.-L. Barrault és Aíarcel Marceau, valamint Somló István műhely-ismertetésében Szergej Obrazcov „szólalt meg". A kedvező fogadtatás tette lehetővé, hogy újabb kötet anyagát gyűjtsük össze, ezúttal más égtájú - német, olasz, amerikai, lengyel, csehszlovák - színházi birodalmak művészeinek gondolataiból, vallomásaiból. A válogatás igyekezett követni az időrendi és színháztörténeti sorrendet. Például a német színjátszás nagy korszakait Brahm, Reinhardt, Brecht és az operarendezés megújítója, Walter Felsenstein jelzi. Az első kötettől eltérően most több rövidebb írást is közöltünk, hogy - ha csak villanásokra is - megismertessük az olvasókkal például Chaplin, Paul Muni vagy Jósé Ferrer színjátszásról vallott nézeteit. Uj momentum az is, hogy ezúttal korunk kiemelkedő rendezőművészeitől ugyancsak közlünk egy-egy tanulmányt. Úgy érezzük, első hely illeti Élia Kazánnak A vágy villamosa rendezésekor írott szerepanalíziseit és Giorgio Strehler visszaemlékezéseit a Piccolo Teatro elmúlt tíz évéről. A válogatás elkerülhetetlenül szubjektív. És ez a szubjektivitás értékelés is: hogy az egyes országok színjátszásában kit, miért és mennyire tekintünk fontosnak a mi jelenünk szempontjából. Örülnénk, ha kötetünk hozzászólás lehetne alkotó vitáinkhoz, és talán még inkább: hozzájárulás alkotó hétköznapjainkhoz. Nem határoltuk el magunkat vitatható vagy éppen „elrettentő" példáktól sem. A nemrég meghalt német Gustaf Gründgens, az amerikai Dávid Belasco a színházi „Übermenschek" tógájában tetszelegnek. Sajátos értékrendszerükben az író harmadosztályú utasnak vagy