"Szállj, gondolat..." - CD-vel [antikvár]

Miért kell, vagy legalábbis lehetséges és talán érdemes is könyvet írni egy magyar vidéki színház és operatársulat énekkarának történetéről? Jogos e kérdés akkor, ha - amint tudjuk még nem tették meg ugyanezt a főváros, vagy más vidéki operatársulat esetében, továbbá, ha tudjuk, hogy az átlagolvasók" nagy része napjainkban inkább a könnyed ponyva- vagy krimiirodalmat kedveli. Nos egyik indokként elmondható, hogy minden művészeti tevékenységet folytató társulásnak meg lehet rá az igénye, hogy - többnyire eredményekben is gazdag - múltjának valamiféle - lehetőleg nem görbe" - tükrét felmutassa kortársainak és az utókornak egyaránt. Fontos lehet még emellett, hogy az adott együttes sorsa például és tanulságul is szolgálhat a hasonló feladatot felvállalóknak, legyenek akár amatőrök, akár profik. A pécsi operai kórus és a színházi élet keretein belül és azon túl a város zenei életében is szolgálni kívánó Pécsi Operakórus, amely egy meghatározott időszakban 1983 és 1998 között mindezt felvállalta pályafutásának 40, illetve az operakórus esetében 15 befejezett évadával" már a különböző forrásokban fennmaradt dokumentumok és az épp eme könyv megírása kapcsán felmerült és előkerült emlékezések és új történeti adalékok alapján elegendő alapot nyújthatnak egy, ha nem is átfogó jellegű, de legalább figyelemfelkeltő szubjektív opera-kórustörténet" megírásához. Az operaénekkar ugyanis nem a hagyományos énekkari karéneklés gyakorlata - amint majd olvashatjuk Károly Róbert véleményeként is épp e könyvben. Az operai karénekesek mindegyike egy-egy nyilvánosságra nem hozott, meg nem nevezett kis szerep megszólaltatója, aki éppen saját, vagy ellentétes szólamot éneklő társával énekel egymás mellett. De egy ilyen könyv megírásának szükségességét erősíti még az az igény is, melyet a Pécsi Operakórust életrehívó és abban tevékenyen résztvevő énekesek, tagok, támogatók is kinyilvánítottak, felkérve ennek megírására egy olyan személyt, aki ebből a tevékenységből személyesen csak egy igen kis töredéknek volt részese, de aki ennek a magas célokat maga elé tűző, jó értelemben vett társadalmi kezdeményezésnek épp személyes tapasztalatai révén is elkötelezett híve lehetett.