Bővebb ismertető
Minden idők legnépszerűbb orosz komponistája látszólag könnyű kézzel ontotta magából a műveket, valójában azonban nehezen, szorongva, gyakran görcsös erőfeszítéssel komponált. Akkor lendült csak bele, ha szívéhez igazán közelálló műfajban, stílusban és témában alkotott: ha balettzenét írt, ha a gáláns rokokó aranykorba képzelte magát, ha zenéje érzékeny lelkű, szenvedő hősök belső konfliktusairól szólt. Az opera nem volt kedvenc műfaja, többre értékelte a szimfónia- és kamarazene-komponálást. "Valahogy gátlásos leszek, nem érzem magam szabadnak, ha operát írok. Azt hiszem, több operába bele se kezdek..." A levél 1879-ben, öt opera, köztük az Anyegin megalkotása után íródott. Természetesen a gátlások ellenére sem hagyott fel a műfajjal, haláláig további öt opera készült el műhelyében, hiszen - egy másik leveléből idézve - "az operának megvan az az óriási előnye, hogy benne a zenével tömegeket lehet szólni". Csajkovszkij alkotói egyéniségének tudathasadásáról árulkodik ez utóbbi megnyilatkozás. A zeneszerző tömegekhez akart szólni, miközben élete jórészében menekült az emberek elől. Tömegekhez akart szólni, miközben alkata és egyéni hajlama szerint kifinomult ízlésű keveseknek tudott volna egyenletesen magas művészi színvonalon alkotni, míg a "tömegek" kedvéért nem egyszer folyamodott banális megoldásokhoz.