Mindenki királysága [antikvár]

Részlet: "(Az árnyjáték előadásához a színpad mélyén elhelyezett erős fényforrásra van szükség, amely egyenletesen teríti be a színpad előterében kifeszített nagyfelületű, áttetsző vásznat. A vászon - több összevarrt lepedő is megfelel - keretre legyen feszítve s lehetőség szerint a színpad majd egész szélességét foglalja el: így az árnyszereplők mozgása levegőssé válik és a fényforrásból fény nem szűrődik át a nézőtérre. A narrátort kis éles fény világítsa meg, és amikor az árnyjáték válik igazán jelentőssé, ez a megvilágítás meg is szűnhet. Vegyük figyelembe továbbá, hogy minél közelebb ér valamely szereplő a fényforráshoz, árnya annál nagyobb és elrajzoltabb lesz, minél távolabb kerül - s így a vászon síkjához közel, - alakja annál inkább megközelíti a valóságos arányokat. Az árnyjátszás síkbeli mozgásokat követel meg leginkább, akkor érvényesülhet az árnyfigura arcjátéka, testének mozgása, gesztusa is. Ez azonban ne jelentse azt, hogy mindent egy síkba rendezünk: darabunk groteszk mese, így mindenféle torzhatás, játék, ötlet - ha képileg kifejező - szolgálja előadásunkat.)"