Madarász Iván: Utolsó keringő [antikvár]

Részlet a füzetből:"Több évtizede már, hogy megismertem az operám librettójának alapjául szolgáló színművet, Görgey Gábor Délutáni tea című egyfelvonásosát. A "találkozás" revelatív élmény volt számomra. A mű megrendítő drámaisága mély nyomot hagyott bennem, sőt katarktikus hatása az idő múlásával - mint az igazi műalkotásoké - nem gyengült, hanem erősödött, gazdagodott. Az elhatározás, hogy operát írok a színdarabból az első pillanattól fogva élt bennem, s a belső késztetés és a "külső" megrendelés 1999-ben összekapcsolódhatott.A komponálás során érett meg bennem a gondolat az eredeti színmű két motívumának - a főszereplő Asszony által emlegetett "régi bálnák" és a csaknem "főszereplő", halál-szimbolikájú ajtónak - az összeötvözése. Így született meg a balett-intermezzo haláltánc-víziója.Számomra egy harmadik "főszereplője" is van az operának: az a keringő-dallam, amelyet az Asszony próbál réges-régi emlékeiből újra összerakni. A dallam keresése szimbolikus, hiszen mindannyian így keressük életünk "saját dallamát", s ez a keresés a zeneszerző számára bizonyosan még többet jelent. Ezt a dallamot nem kitalálni kell, hanem rálelni, mint a női főszereplő, aki halálában, megbékélve ismer rá."