Jenufa [antikvár]

Részlet: Sors, áldozat - egy rendező gondolatai Leos Janácek operája különleges, valahol a realista ábrázolás és a görög sorstragédiák szimbolizmusának határán egyensúlyozó mű, amely egy zárt, archaikus közösségben zajló történetet mesél el. Az elemelt megformálás kettősségét a rendezés során tudatosan vállaltam: a realista, pszichológiailag indokolt szerepábrázolásból kiindulva igyekeztem követni a zene expresszivitásából eredő érzelmi felfokozottságot, ami a darab folyamán Jenufa személyes történetét szinte mitológiai szintre emeli. Mindemellett tematikájában és esztétikájában az előadás egyfajta tisztelgés is a vizuális művészetek egyik legnagyobb mestere, Szergej Paradzsanov filmrendező előtt, aki az Elfelejtett ősök árnyai című filmjében gyönyörűséges példáját adta a balladisztikus hangvételű, az egyszerre konkrét, ám ugyanakkor általánosabb érvényű történetmesélésnek. Ezt a megközelítést határozottan erősíti a díszletek és a jelmezek stilizáltsága, kortalansága is, így a 19. századi cseh-morva faluban játszódó események, tragédiák egyetemes emberi problémákká teljesednek ki.