Férfikor hajnalán [antikvár]

Részlet: ÓLOMÖNTÉS A szilveszter estében csak az ólomöntés ér valamit! Erre a bölcsességre sráckoromban jöttem rá, de azóta is így gondolom, bár ólmot évtizedek óta nem öntöttem. A szilveszter többi hacacáréjával azonban azóta sem tudok megbarátkozni. Nem értettem és ma sem értem, hogy minek örülünk, miért táncolunk, viháncolunk az óév temetésének estéjén. Miért a lampionok, a konfetti? Miért durrognak a petárdák, minek örül a tűzijáték? Miért idétlenkednek mókás álarcokban tisztességben megőszült hivatalnokok, családanyák. Ezek a döntő kérdések gyötörtek már hét-nyolc éves koromban, miközben izgatottan várakoztunk az ólomöntésre: miért fújja már délután a földszinten a dédi a papírtrombitát? Miért jön Bauer bácsi dülöngélve a kisközért felől, és miért ölelgeti a kapuban az undok doktor Sanyi bácsit, aki egy nagy piros nejlonszatyrot húzott mókásan a fejére? Miért kurjongatnak az utcán malacálarcukban az