Erkel Ferenc: Bánk bán [antikvár]

Részlet a füzetből:"...ami ránk nézve legbecsesebbé teszi zeneköltészetét, az, hogy minden ízben nemzeti és eredeti. A fenségestől kezdve a népiesig, a paloták komoly méltóságától, a tragikum gyászától elkezdve a puszta méla ábrándozásáig mindent feltalálunk eszményítve, megnemesítve Erkel dalművében, ami magyar, ami a miénk" - köszöntötte lelkesülten nemzeti operánk alkotóját a jeles kortárs, Jókai Mór. Ám egy másik kortárs, nem érve be ennyivel, kíváncsi volt a genezis titkaira is."A nyolcvanas évek végén tagja voltam a Pesti Sakkörnek - írta Gárdonyi Géza. - A kör elnöke Erkel Ferencz volt akkor. Nem is igen járt máshová, csak oda. Egy téli estén ketten maradtunk utolsóknak... Beszélgettünk.- Kedves bátyámuram - mondottam neki -, én azt gondolom, hogy mindig apró véletlenségek irányítják az életünket. Hogyan lett zenésszé?Az öreg úr keresű arczú, nehézkes testű, nagyfejű ember volt. A feje mindig a mellén lógott. Ha valakire ránézett, csak a szemöldökét emelte föl. Akkor is így nézett rá.- Hát nem hiszi, hogy a tálentum veleszületik az emberrel?"